Olvasnivaló

Itt van az ősz

Itt van az ősz

A rezervátumban béke honolt. Maja azonnal kivette szájából a légszűrő csutoráját, amint belépett és élvezettel teleszívta tüdejét a ködillatú, csípősen hideg levegővel. Ezt imádta a legjobban; az ózon pajzsokon belül a levegő üde volt és élő. Hiányzott belőle a légszűrőmaszkok vegyszeres utóíze, de mégsem volt olyan üres és íztelen, mint a csúcstechnológiás terraformátorok által létrehozott légkör.

Az érkezési területet borító erdő az ősz ezer árnyalatát öltötte magára. A fák zöld koronájába vörös, barna és arany foltokat mart az idő; a lombok összehajoltak, akár a sugdolózó gyerekfejek. A levelek egymást cirógatták, mintha csak vigasztalnák egymást mielőtt elválnának. Az árnyas foltoknál nagy cseppekben ült meg a reggeli harmat.

A madarakat rég befogták és áttelepítették a déli övezetbe, hogy a téli hidegben meg ne fagyjanak, a fák közt csak elvétve dalolt egy-egy hátrahagyott, telelő egyed. Maja sétálás közben gondosan feljegyezte a magával hozott e-padra, hogy merre fészkelnek.

A betelepített rovarok is hallgattak, a földbe vagy a fák kérge alá húzódtak a kora reggeli, csípős hideg elől. Ciripelésüket felváltotta szélben zizegő levelek hangja. Maja gondosan feljegyezte a telelő madarakra vonatkozó fészkelési koordináták mellé, hogy jeleznie kell a siklópilótáknak a szokatlanul erős légnyomás különbséget.

Az erdőtől alig kőhajításnyira kezdődött az óriási szőlő ültetvény. Az ökomérnök büszkén nézett végig a távolba nyúló, katonás sorokban levert fémcölöpökre roskatag vénemberként támaszkodó a szőlőtöveken. A megpöndörödött, sárguló levelek alól már hívogatóan elővillantak a kacér, testes gyümölcsfürtök. A napelemes csőszrobotok rozsdamentes acéltestén ragyogott a délutáni napfény. Ez a telep volt Maja csapatának büszkesége, amióta sikerült megteremteniük az ideális körülményeket a seregélyek veszélyeztetése nélkül, azóta a rezervátum végre függetlenedni tudott a befektetőktől. A tokaji bor aranyáron cserélt gazdát minden kolóniai aukción.

A távolban halványan izzott fel a mesterséges ózonpajzs, valahányszor a kint tomboló szél mikroműanyagnál nagyobb szennyeződéseket vágott hozzá.

Maja elégedetten fordult sarkon, és visszaindult az érkezési pontra. Az őszi táj legszebb arcát mutatta, épp olyan gyönyörű volt, mint amiről évszázadokkal korábban, jóval a kitelepítések előtt írtak költők százai.

Minden készen állt, hogy megnyithassák az őszi tanulmányi kirándulás szezont.

Olvasnál még?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük