Féléves számadás

Megint elröppent fél év és gondoltam, ideje lenne írni a blogra valamit, mert mostanában meglehetősen inaktív vagyok ezen a téren. ^^” Mivel fogalmam sem volt, hogy miről írhatnék, ezért kicsit szétnéztem azok körében, akik vezetnek írós blogot, hogy miről is szoktak emberek írni, de végül arra jutottam, hogy egyik téma sem olyasmi, amiről lenne mit mondanom. Pedig vannak nagyon érdekes témák, csak épp… Valahogy nem éreztem egyiket se a magaménak. Úgyhogy arra gondoltam, hogy írok kicsit arról, hogyan és miről írok mostanában, de pár bekezdés után rá kellett sajnos jönnöm, hogy ez a téma csak feszültté tesz. Szóban általában szívesen mesélek az ötleteimről a közeli barátoknak, de valahogy írásban nagyon más az egész. Viszont miközben ezen gondolkodtam és tipródtam, a molynak hála szembejött velem egy statisztika, ami felpiszkált egy témát a fejemben: olvasás és írás kapcsolata – legalábbis számomra. 🙂

A történet ott kezdődik, hogy tavaly borzasztóan kevés időt szántam arra, hogy olvassak és amit mégis olvastam, az angol nyelven volt. Ami év végére magával hozta azt a frusztráló változást, hogy képtelen voltam magyarul megfogalmazni egy épkézláb mondatot. Túlzás nélkül. Még egy hétköznapi beszélgetés során is szenvedtem attól, hogy nem tudom kifejezni magamat, nem jutnak eszembe a szavak az anyanyelvemen, nehogy akkor, amikor belekezdtem volna az írásba. A tény, hogy filmet és sorozatot is évek óta kizárólag angolul nézek és elkezdtem tavaly németül tanulni szintén nem segített a helyzeten. Teljes lingvisztikai kavarodás volt a fejemben. O.O

Úgyhogy elhatároztam, hogy idén minden nap olvasni fogok legalább 15-20 percet, mégpedig magyarul. Ez volt tulajdonképpen az egyik idei újévi fogadalmam. Örömmel jelentem, hogy az eddig eltelt 185 napon sikerült megtartanom ezt, legalábbis a minden nap olvasok 15-20 percet részt. Mert hát nem minden érhető el magyarul és van, amikor fanfictionre vágyik a lelkem, amit szintén főleg angolul olvasok. De a lényeg, hogy olvasok, sikerült ismét a mindennapjaim részévé tennem, hogy amikor késztetést éreznék elővenni a telefonomat és letolni unalmamban pár kör Candy Crush-t mondván, hogy „úgy sincs másra időm”, akkor helyette egy e-bookot, magazint vagy könyvet vegyek ki a táskámból.

Íme az eredmény:

A másik eredmény egyelőre láthatatlan, valószínűleg még jó ideig az lesz, legalábbis kifelé. Ugyanis azok az írások, amiken mostanában dolgozok csak barátoknak készülnek: fantiction fordítás, amivel már eszméletlenül régen elmaradtam, apró egyperces szösszenetek és főleg online szerepjáték Kittivel. Olyan dolgok, amik jól esnek és amiket olyan magától értetően könnyű írni, amióta megint többet olvasok, hogy attól egyszerűen visszatér az életkedvem. És jutalmazóvá válik az írás puszta folyamata. 🙂

A másik nagy tanulsága egyébként a tavalyi számadásomnak az volt, hogy nagyon leszoktam a novellákról, valamiért elkezdtem túlgondolni, hogy mi is kell egy jó novellához és emiatt túlbonyolítani a cselekményeket, túl sok mindent belepréselni a műfajba, ami nem igazán tartozik bele. (Vagy valami ilyesmi…) Közben regényt (amihez jobban illenének az ötleteim) meg nem írok, mivel a figyelmem jelenleg csapongóbb, mint egy megzavarodott kolibri. Szóval gondoltam, megint el kellene kezdenem novellázni és ennek jó első lépése lenne elkezdeni novellákat olvasni. Rengeteg novellát, tulajdonképpen szinte mindent olvastam idén, ami a kezembe került vagy aminek az elolvasását már egy ideje halogattam. Régi klasszikusokat, akiket már jó ideje akartam olvasni (például Edgar Allan Poe elbeszéléseit vagy Kádár Erzsébet novelláit) és olyan köteteket is, amiket már régóta ajánlgattak ismerősök. (Neil Gaiman: Törékeny holmik című kötete valóban nagy kedvencem lett, ezúton is köszönöm az ajánlást B.Eszti! 🙂 )

A novella olvasás nem meglepő módon tényleg sokat segít abban, hogy én is novellázzak. Egyelőre többnyire fejben, bár most, hogy elkezdődött a júliusi NaNo Camp szeretnék majd néhányat végre le is írni esténként, legalább nyers változatban. Remélem, sikerül majd és akkor talán az év második felében egy-két írást majd ide is fel tudok tenni. 🙂 Van két régebbi írás is, amit át kellene olvasnom végre és itt-ott kicsit kijavítani, mielőtt felteszem. Ha frissebbekből nem is kerül majd ki semmi, azt már megígértem magamnak, hogy ezeket fel fogom tenni, itt és most pedig úgy gondoltam, le is írom, hogy nyoma legyen az ígéretnek. Ha már novellákról van szó. 😉

Illetve arra gondoltam a napokban, hogy majd hozok néhány haikut is: mostanában nagyon rákaptam a műfajra, sok nem sikerül jól, de nagyon élvezem kitalálni, hogyan is lehet megragadni tizenhét szótagban egy-egy gondolatot, érzést. Érdekes kihívás, ráadásul egy kis haikus firka-füzetet egész könnyű volt rendszeresíteni a táskámban.

Nos, jelenleg azt hiszem, ennyi mesélni valóm volt így az év alakulása kapcsán. Igyekszem a következő fél évben kicsit aktívabb lenni majd itt is, remélem sikerül. Drukkoljatok. 🙂