Tűlevelű történet
„A kerti fák kíváncsian nyújtogatták ágaikat, hogy jobban lássák az új jövevényt. Papa gondosan elrejtette őt a sufni mögé, nehogy Bogi és Zsoltika idő előtt meglássák. A facsemete pufók teste sután dőlt a deszkafalnak, ágai meggörnyedtek a szitáló hó súlya alatt.” (Aranymosás Irodalmi Magazin, 2021. december)
Töréspont
„– Ezerszer megmondtam már nektek, hogy Jucikával kellene csináltatnotok a csokrokat! Marcsi lányának az esküvője egy tünemény volt, az a sok margaréta…! Olyan volt, mint egy tündérmese. És nem került egy vagyonba! Ezek csak virágok, pazarlás ennyit fizetnetek értük. Nem értem, miért ragaszkodsz ennyire ahhoz, hogy Budapesten csinálják a csokrodat.
– Kinga a legjobb barátnőm – feleltem, és minden csepp önuralmamra szükségem volt, hogy ne remegjen a hangom.” (Aranymosás Irodalmi Magazin, 2021. március)
Szilorom titka
„Szilorom úgy gubbasztott az alacsony hegy oldalában, akár egy szemérmes kisasszony, akiről mindenki megfeledkezett. Sziszegővadon ősöreg fái körbe zárták az épületet, mindössze egyetlen elhanyagolt kocsiút vezetett Temeran irányából az udvarházhoz. Az egymás mellé fektetett kőlapok közt fű sarjadt, az egykori árok partján magasra nőtt a gaz. Látszott, hogy jó ideje nem járt erre sem hintó, sem ellátmányos szekér.” (Aranymosás Irodalmi Magazin, 2021. február)
Götz baba a tükörben
„Idegen arc bámul vissza rád, amikor Klári büszke vigyorral megfordítja a széket és engedi, hogy végre megnézd magadat a hatalmas tükörben. Az utóbbi két órában előbb a fodrász aztán maga Klári sürgölődött körülötted és szó, ami szó, a munkájuk eredménye magáért beszél…” (www.moly.hu, 2020. április)
Nyikorgó búcsú(s)zó
„Olyan sok mindent megélt Velük, hogy már számon se tudta tartani. Megkopott emlékezetében a sok-sok év, akárcsak kérges bőrén a színes festék szilánkok, s bizony öreges nyöszörgéssé váltak a beszélgetések is, mikor a szél nekifeszült egy-egy álmos hajnalon.” (Apolló Tintafoltjai blog, 2018. október)
Érzem, hogy érzed
„Halálos ítéletet szokás olyan kimérten aláírni, mint ahogy a dohányzóasztal felé görnyedő Kovács a megállapodásunkra kanyarította a nevét. Látványosan nézegettem meggyvörös körmeimet, míg ügyfelem vért izzadt, és igyekeztem visszafogni magamat, hogy ne vigyorogjak kajánul a kínlódásán. Szilveszter környékén mindig sok volt a balek, aki segítségre szorult; az elfelejtett, vagy épp részeg bódulatban tett fogadalmakon majdnem olyan jól lehetett keresni, mint a válásokon.” (Aranymosás Irodalmi Magazin, 2018. július)
Most élsz
„Az angyallátó elém tartotta a megkevert paklit. A hangulatosan berendezett vendégszoba közepén ültünk egy alacsony asztalka két oldalán, odakintről távoli neszként hallatszott fel az Andrássy út forgalmának zaja. A meggyújtott gyertyák narancsvirág illatába kámfor és parfüm szaga vegyült, a misztikumba egy csepp keserű valóság.” (Aranymosás Irodalmi Magazin, 2017. október)