Eljött a Január, úgyhogy össze kellene szedni, hogy mi minden „írósat” csináltam az előző évben. Már pár napja ülök efelett a kérdés felett és nagyon nem bírok napirendre jutni a dologgal, mert egyfelől papíron jó évem volt, sok-sok írós célt megvalósítottam, igazából csak A Fő Cél marad ki, tehát a regény nem készült el, aminek neki akartam idén menni. Minden mással elégedett vagyok, termékeny és sokszor nagyon élvezetes volt az év. Mellette viszont idén ért utol igazán a tavalyi események sokkja, néhány magánéleti hullám, amikkel meg kellett küzdeni és sok egyéb (pozitív és negatív) változás.
Tavasszal egy egyébként is elég húzósnak ígérkező időszak küszöbén elkövettem azt a hibát, hogy „Miért ne?” alapon belevágtam egy intenzív írókurzusba, méghozzá a Könyvmolyképző egyik új gyakorlati kurzusába, a misztikus-romantika, karakterfókuszú világépítésbe. Persze figyelmeztettek minket, hogy ez egy gyakorlat központú, haladó kurzus, mégsem számítottam arra, hogy mennyit ki fog venni belőlem az a négy hét. Igazából nyár végéig nem is nagyon írtam, ami azt figyelembe véve, hogy márciusban volt a kurzus, elég sok idő.
Maga a tanfolyam egyébként nagyon jó volt, még nem írtam róla, mert emésztettem az élményt, de a közeljövőben szerintem összekapom majd magam és ezt is megejtem. A probléma egyszerűen az volt, hogy én mértem fel rosszul: (1) mennyi időm lesz írni márciusban, (2) mekkora kapacitásom van épp szociálisan aktívnak lenni, (3) mennyire tudok heti szinten újabb és újabb ötletekkel elő állni, ahelyett, hogy egy-két fix ötleten dolgoznék egy hónapig. A legnagyobb tanulsága egyébként a kurzusnak személyes jellegű volt nem írással kapcsolatos, szóval inkább önmunka várt rám a nyáron, magamban kellett helyre tennem dolgokat, mielőtt újra tollat ragadnék.
Szerencsére Sethembával sikerült nyáron is folytatnunk a közös írásokat délutánonként, úgyhogy azért valamennyit firkálgattam, leginkább a magam szórakozására. Nem estem ki egészen a ritmusból úgy, mint a legutóbbi hasonló Nagy Kihagyás alkalmával. 🙂 Nagyon hálás vagyok neki, mert borzasztóan nagy szerepe volt abban, hogy ezúttal viszonylag hamar át tudtam lendülni a sokk-élményen, ami a kurzus alatt ért, meghozni a szükséges döntéseket, mederbe terelni az írós dolgaimat és összekapni magamat, hogy őszre ismét lendületbe jöjjek. Persze nem csak Sethemba segített rengeteget, Liával is sok írásról és történetekről átbeszélgetett óra áll mögöttünk idén, amiért baromi hálás vagyok. Miközben az ő regényéről dumáltunk én a háttérben szép lassan letisztáztam hányadán is állok olyan dolgokkal, mint a bétázás, világépítés, vagy a dramaturgiáról dumálás még nem kész saját sztorik kapcsán.
Augusztus végére visszalendültem a régi kerékvágásba. A molyon találtam egy szuper kreatív írás kihívást, aminek a feladatai egész jól lekötöttek, amikor épp nem volt időm hosszabban belemerülni egy történetbe. Az ide született mindenféle írásokat a molyon egy polcra rendezve meg is találhatjátok, az Éjjel és a varázsgyűrű című népmese átiratot pedig a blogra is feltettem. Ez volt kétségtelenül a leghosszabb írásom idén. Ráadásul az egyik legélvezetesebb is. 😀 (Széljegyzetként hozzá tenném, hogy a kihívás miatt az utóbbi hónapokban rengeteg népmesét olvastam újra, és megfogadtam, hogy magyar népmesét kiskamasz koráig nem fogok a gyerekemnek olvasni, ijesztő mennyi elborult, morbid dolog és negatív üzenet van a népmesékben. o.o)
Rengeteg verset és haikut is írtam idén, amik közül néhány kedvencemet a molyon Életcseppek három sorban címen olvashatjátok. Ezen kívül az Aranymosás online magazinban is megjelent három novellám, aminek szintén nagyon örültem. 🙂
Novemberben végül neki veselkedtem Sethembával és Liával a NaNoWriMo kihívásnak. Nem hittem, hogy meg tudom csinálni, de végül mégis sikeresen megírtam az 50.000 szót egy hónap alatt, igaz, főleg novellákat és tervezgetett regényekhez lazán kapcsolódó jeleneteket alkottam. A NaNos élményekről december elején írtam egy beszámolót ide a blogra, jövőre pedig remélem egy-két hónap rákészüléssel egy regényt is sikerül majd megírnom egy hónap alatt. 🙂
Mindent egybevetve rengeteg minden történt idén, a legtöbb dolog a háttérben, de ahogy tavaly, úgy most is csak azt tudom mondani, hogy minden visszacsúszás és nehézség ellenére sokkal előrébb vagyok, mint ahol egy éve voltam. 🙂 Főleg azért, mert a fent kiemelt dolgok mellett ismét írtam fanficcet is, ami elképesztőn jól esett és már nagyon hiányzott. ^.^
Jövőre szintén sűrű és mozgalmas év elé nézek magánéleti szempontból, ami miatt már most sejtem, hogy az írás kicsit háttérbe fog szorulni, legalább a nyár végéig. A 2022-es NaNot szeretném majd beütemezni azért, és van egy írós kurzus is, amit kinéztem magamnak, de idén nem tudtam kipróbálni. Ez nem zsánerirodalmi, inkább kicsit élmény és önismereti megközelítésű tanfolyamnak ígérkezik, szóval nagyon érdekelne, hogy milyen lehet. 🙂 Meglátjuk, mit hoz majd az év. Remélem, jó egészséget karöltve sok széppel, jóval és pozitív értelemben vett izgalommal. 😉
